Két szív

Két szív egy lélek kik egymásért élnek. Egyik mégsem boldog már, mert csak pusztítják egymást. Tanulni kell még sok mindent és mégis az út végén talán várni fogja a másik fele, ki már megérti a dolgok rendjét. Talán akkor boldogok lehetnek, talán akkor igazán együtt lehetnek, mert az egyik félnek sokáig tart megérteni azt, amit meg kell értenie. És utána talán el tudja fogadni azt, amit eddig nem akart és nem is tudott. Változok hirtelen, mint a szél, de Téged és a Hold sugarait soha nem fogom elhagyni és elárulni! Többet már soha! Ezt a leckét megtanultam.