Igaz barát

Régi idők, szép emlékek, melyek mosolyt csalnak az arcomra. Mikor még nem nyomta szívemet bánat, mikor még nem kaptam a hátamba döféseket. Nem ontotta vérem barátnak hitt személyek. De az álmok véget értek és maradtak személyek, kiket igaznak vélek. Ehhez már kétség sem férhet, hisz bizonyítottunk egymásnak már régen.
Ők már, kik igazak, mellettem maradnak, s nem kell már félnem, hogy tőrt kapok a hátamba.
Ha baj ér, ők jönnek, nem csak remélem már, hanem tudom, hogy segítenek!