Újra ugyan az a nóta

Hát újra rámjött az írhatnék. Hát majdnem egy hónapja nem jártam erre fele. De hát nekem az októberjeim zűrösek anyámék miatt. Október utolsó két hete melóval telt. 6-kor kelés, piacon délig, utána haza egy kis pihi azt le a pincébe melózni. Hát ez nagyon fárasztó volt, de élveztem, hogy közbe vmi hasznosat is csináltam.

Aztán megtudtam okt. 26-án hogy nov. 6-án vizsgám lesz. Nagyon jó örültem neki, a suli még egy hülye emailt se bírt küldeni hogy te iditóa vizsgád lesz. Évfolyamtársaimtól tudtam meg. És a meló miatt készülni sem nagyon tudtam, mert nem volt időm.

Mostanába meg rámjön a keserűség és tehetetlenség, a helyzetem miatt. Jó sokáig nem gondoltam és iwiwen sem néztem Kisgyerkőc adatlapját, de ma megnéztem. Milyen boldogok a barátnőjével. És hát megint rámtört a tehetetlen düh, hogy ilyen helyzetbe hoztam magam, hogy őt milyen helyzetbe hoztam és hogy én is lehetnék most a kiscsaj helyébe. Bár így útólag ki tudja. De féltékeny vagyok és tehetetlen. Nem tudom hogy tudtam olyat tenni. De már azzal sem próbálkozom, hogy megértsem magam. Túl szeretnék lenni ezeken, bocsánatot kérni tőle és szépen elfelejteni az egészet úgy ahogy van. Féltékenységgel és bűntudatostul együtt. Lehet elkéne mennem dolgozni és akkor elterelném a figyelmemet hosszabb távon.

Ezalatt egyik legjobb barátnőm apjáról kiderült, hogy rákos. Szegényemnek úgy segítenék, mert tudom min megy keresztül, de sajnos nem lehet. (21. szülinapomat megelőző napon tudtam meg, hogy unokatesóm rákos. Aki olyan mintha a testvérem lenne. Már szerencsére leküzdötte a betegséget.) Remélem a barinőm apja is lefogja.

Hétfőn meg elütötték a macskánkat. Nagyon szép egy éves kandúrt. Szomszédok szóltak (szerencsére), hogy ott fekszik az út mentén (tőlünk 50 m-re). Elvittük állatorvoshoz, szerencsére nem tört el semmilye, de a csigolyáinál erős zúzódást szenvedett és így alig tudja a hátsó lábait használni. Egész nap csak fekszik. Egy méteres körzetbe van neki a víz, alom, kaja mert többet nem tud megtenni. De szerencsére egy hét alatt renbe kell jönnie.

Még mindig a tehetetlenés és önmagam tettének és azok következményeinek az elfogadása a legnagyobb problémám. Így hát (már réggen gondoltam, hogy leírom, most eljött ennek az ideje) pár szabály amit magam miatt mindig betartok! Ezekhez az elvekhesz igyekszem hű maradni:

1. Maradj hű önmagadhoz és a szeretteidhez!
2. Álj ki önmagadért, tudd mit akarsz és érd el!
3. Engedd, hogy megismerjenek mások!
4. Ne légy gyenge és tanulj a hibákból!

Hát most ennyi lenne. Ezek az elvekhez próbálom magam tartani.