Rab láncok

Rab láncok mardossák lelkemet, hegek zúzzák darabokra szívemet. Nem tudom ki vagyok, hisz aki eddig voltam már nem lehetek. Vagyok az üresség tengerében és várom a csodát. Társamnak a magányt fogadom, ki talán segít utamon, rájöjjek ki is vagyok. Hisz akinek eddig hittem magam már nem vagyok. Nem akarok az lenni!

"Az ihlet a lusta írók kifogása." (Lőrincz L. László)

LEGÉDESEBB VICC
A sündisznóbébi eltéved a sötétben, és bekeveredik az üvegházba. Hosszas bolyongás után, amikor nekimegy egy kifejlett kaktusznak, boldogan tárja szét mancsocskáit: - Mama!
SZERZŐI JOG
Az oldalon található minden írásomat a szerzői jogról szóló 1999.évi LXXVI. törvény védi, azok engedély nélküli másolása, felhasználása, terjesztése nyomtatott, és digitális formában is tilos!
assanalupin@gmail.com