Múlt, jelen, jövő

Várom a csodát, ami eddig váratott és még most is várat magára. A múlt megmutatja, hogy mi szépen csillog az többnyire feketeséget hordoz magában. Mi szépet eddig felfedeztem az mind üres gyémánt maradt csupán. Pedig Isten a tanúm, hogy mennyire szerettem volna, hogy szép legyen. De a jelen megmutatta, hogy nem az a csoda, amire várok.

Az idő gyorsan változik. Egyik nap még reményt hordozol, másnap már szívtörésre kerül a sor, míg harmadjára a felejtés jön soron. És jön egy új, miben megint bizakodsz, de bensődben még él a közelmúlt emléke és félsz. Felteszed a kérdést, hogy jó e ez így? Nem jött-e túl hirtelen a más irányból fújó keleti szél? A múlt árnya még farkasszemet néz a jelen hírnökével. S, hogy ez jó-e így, arra csak a jövő tudja a választ.