Izzik, tombol

Izzik, tombol, kitörni készül... nem tud belenyugodni, nem tudja elhinni. Több kell ide, mint puszta feltevések.
Rúg, kapál, karmol, harcol rab rácsaival, de nem tud szabadulni.
Üt, vág, kiabál, ordít, de nem hallja senki, hisz csak néma kiáltások.
Sérülések százai borítják bőrét, melyek fájón ontják az éltető vörös vért, ezek ellenére is hajtja tovább ösztöne. Nem adja fel!
Lázadás, mert nem képes elfogadni a valóságot. Vagy mert ösztönei azt súgják ne hagyja veszni?
Nem gondolkodik, nem érez, csak tombol tovább míg erővel bírja.
S ha erejének utolsó cseppjét is felemészti a lázadás újból erőt merít és megy tovább vad ösztönei után, míg a rabság láncait el nem szakítja végleg.
Tudni akarja, milyen is a szabadság édes íze...