Hideg van!

Hideg van! Ráz a hideg. Ha kint vagyok a hideg levegőn egész testemet rázza a hideg. Ha bent vagyok a melegebb levegőn akkor tarkómon érzem a reszketést, mely egész hátamon végig cikázik.
Keblemre ölelem eme nyugtató hidegséget, hisz általa érzem, Élek. Nem haltam meg teljesen. Csalódásaim benned és benne, nem öltek meg! Túléltem..., túléltem!
Hidegség a rideg valósághoz láncol, nem engedvén, hogy álomvilágba járjak! Ez nyugtató borzongás, hisz több gyötrelemtől, kínlódástól és rágódástól egyszerre óv meg. Nemcsak a szívem kapuját sikerül előtted bezárni, de lelkem is beletörődésre talál. Igaz, ott még némi vihar kavarog, de már észrevehető, hogy szép lassan lecsillapodik. Az idő és a távolságtartásod, érzéseid hiánya megteszik a hatásukat és lassan, de biztosan a jelenléted már semmilyen zavart sem fog kelteni bennem. Újra csak egy idegent látok benned, mialatt közös emlékeink a homályba szállnak.