Fázom!

Fázom! Hidegség fut át bőröm alatt, reszketésre késztetve egész testemet. Jól esne most egy ölelés, mely melegséggel töltene fel! De nem vagy itt és ha itt is lennél, sem biztos, hogy kérnék Tőled. Félek, hogy csalódnék a reakciódban..., hogy elutasítanál, ami még jobban megfagyasztana.
Fázom! Meleg ölelésed talán gyógyír lenne rá, vagy már nem. Nem fog már ez sem kiderülni, hiszen már nem látlak, és nem is érezlek.
Az egykor meleg érintéseid, helyébe hidegség költözött, de nem bánom. Nem is akarom igazán, hogy elűzzem őt általad. Nem fáj, nem gyötör ez az érzés, csupán semlegessé tesz. Nincsenek érzések, vágy és gondolatok, csak a színtiszta hidegség.
Üres vagyok? Nem! Csak kiürültem teljesen, végre nem hullámoznak érzéseim! Fekete vérem tengere végre kezd lenyugodni az általad kavart viharból. Lassan végre, újra fel tudok lélegezni.