Exhúgica

Miért vagy csalfa madár, ki szárnyait mindig szépnek tünteti, de csak az ámítás miatt?
Hittem szép énekednek, bíztam szép röptéidben, de te a szakadékba vezettél engem.
Pedig tudtad jól mi a szép nekem, mi reméltet, de te mégis hamis csicsergéssel tüzelted vagy olykor csitítottad lángom. Jól láttad a tőlem messzi tájakat, mégsem hoztál igaz híreket onnan. Számítottam szép éneked hangjaira, de csak üres dallamokat kaptam. És a legszomorúbb, áruló repülésed után sem tudom levenni röptédről szemeim, bár most már csak messzebbről figyellek és hallgatom hazug éneked.