Egy észrevétel
2009.11.29 01:08
Ma gondolkodtam és rájöttem vmire. Kisgyerkőc volt számomra az első szerelemem, és nem akarom, hogy úgy emlékezzek rá mint a többi pasim egyikére. Még most is fáj az emlék, könnybe lábad a szemem, de örülök, hogy a szívemben egy különös és egyedi helyet foglal el, mert még a mai napig fontos számomra. Bár lehet, hogy csak az emlékeimben él, mert már nem az aki egykor volt. De én így szeretnék rá emlékezni és inkább fájjon még két évig is utána a szívem mint, hogy úgy álljak hozzá mint az exeim többségéhez. Ő az aki számomra. De már VÉGE. Nehéz elfogadni, megemészteni és még nehezebb tovább lépni. Talán lassan képes leszek rá, de hogy teljesen 120 % -osan tovább lépjek, arra sose leszek képes szerintem.