Álmatlan éjszaka

Mért kisért még? Több mint egy éve nem láttam, nem is beszéltem vele, csak annyit tudok róla amit az iwiwes adatlapja elárul róla. Igen néha megnézem neki. Lehet, hogy talán túl gyakran. Multkor a mekibe mentem kajálni és kivételesen kértem cappucinot is a menümhöz. És mikor elkezdtem a capuccinót inni kiborultam. Eszembe jutott, hogy legutoljára vele ittam olyat, és mindig megfeleztük. Hányszor szoktunk járni a mekibe te jó ég. Vannak pillanatok mikor az emléke még mindig bennem él és a szemem elött lebegnek közös múltunk emlékei. De nem mindig. Talán ő tanitott meg rá mit jelent szeretni, s most értem csak meg másokat, mikor több éven át nem tudnak valakit elfelejteni, hogy milyen érzés az. Életemben ő volt az egyetlen aki ilyen hatással volt rám. És a legszőrnyűbb az egész helyzetben az, hogy az én hibám miatt alakultak így a dolgok. Ha helyes döntéseket hozok akkor a jövőben együttmaradunk és boldogok lettünk volna vagy akkor is elváltak volna az útjaink? Hát Isten csak a megmondhatója neki, hogy tán ez a legjobb hogy így alakult. De kinek? Már csak az a gondolat marad, hogy most ő boldog legalább. Sejtem mennyi kínt okoztam neki és a legjobb, hogy most végre talált olyan valakit aki melett igazán boldog lehet. Remélem ez a valaki tényleg megérdemli őt és egyikük sem fogja becsapni a másikat semmilyen téren. Én még mindig nem jöttem magammal tisztába és talán soha nem is jövök. Most is egy áltamtal éjszakám van, magányosan és bűntudattal teli. És mi oly különleges még a mai éjszakában? Hogy ma van a szülninapom. Ami az elmúlt pár évben mindig oly rosszul alakult. Remélem még egyszer leszek igazán boldog az életem során, és egyszer a bocsánatát kérhetem.